Zoe angliaban

Nem irtam mar regota, de en nem az a fajta vagyok aki emiatt bocsanatot ker, vagy szabadkozni kezd, egyszeruen csak nem volt idom, kedves naplom, ne haragudj. :)Elso londoni kirandulasomrol meg nem irtam, ugyhogy most potolom. Agoval talalkozok, eloben eloszor, eddig csak a skypeon beszeltunk. Nehany sikertelen probalkozas utan megtalaljuk egymast. (na jo, o talal meg engem, en az a fajta vagyok, aki az utcan az anyjat se veszi eszre, tobbszori szolitasra sem...Sosem felejtem el, mikor noveremmel meg tiz evvel ezelott, alltunk az utcan, odajott egy no, negedesen csevegett a tesommal, majd elment. Megkerdeztem ki volt ez, a valasz erosen meglepett:az anyad, nem ismerted fel?? Mentsegemre szoljon, az orok szoke anyukam, barnara festette a hajat. ) Engem azonnal elvarazsol London, orult fenykepezesbe kezdek, mint valami kinai turista, kici, occo, gepemmel. Mindent ami mozog es ami nem, a kepek 50 szazalekarol azt se tudom micsoda. Ugy dontunk setalunk, az ido szep es van mirol beszelni. Londont kb. 7 millio ember lakja igy a seta valoban seta, senki nem sieti el a dolgot. Madame tussaud muzeumnal 70 meteres sor all, bebocsatasra varva.(na annyira azert nincs jo ido) A forgalommal egyutt kell elni. Nem csak az autos veszi fel a tempot, a gyalogosok is. A lampa erteket veszti, nem nagyon nezi senki, az ember akkor megy at az uttesten (nincsenek zebra csikok) amikor az autosor engedi. A vegsebesseg itt kb. 20 km/ora. BAH csomopont ehhez kepest "free way". 12 metrovonal van, abbol mindig van olyan ami reszlegesen zarva tart. A metro pici, de szep es en nem mondanam koszosnak. A mozgolepcson mindenki jobb oldalra all, hogy a sieto utasok elferjenek. Senki nem kapkod, reklamal, ha lemarad a metrorol (elofordul a tomeg miatt) hat megvarja a kovetkezot. Ennyit a kozlekedesrol, terjunk at az emberekre. Ha angol vagy, kotelesseged napi 3 kavet meginni. Erre lehetoseget nyit szamtalan kavezo, elsosorban a Starbucks es a Costa vagy a Nero. Ha az utcan valakinek szimpatikus vagy, egyszeruen rad koszon egy "helloval". Ha van kedved beszelgetesbe kezdesz,  ha nincs akkor mosoly, majd egyszeruen tovabb mesz. Elso utunk a Picadilly circus-ra vezet. Ott van nehany neon tabla, csak ugy amerikaiasan, mas kulonben leginkabb talalkozo helynek nevezheto. Mellette China town, nevehez huen rengeteg kinaival, portekaval, kinai kajaval, ami ott szimplan csak kaja. :) Ott talalhato aber crombie is (marka bolt) ahol az eladok tancolnak, felhomaly van, szol a zene es van nehany szemrevalo fiatalember...felmeztelenul. :D

Ezutan ellatogatunk a National Gallerybe. Ott megtalalhato a festo muveszet apraja nagyja, Botticelli, Michelangelo, Leonardo da Vinci, Monet, Manet es meg sorolhatnam. A kiallitasok ingyenesek (ertheto, ha mar ennyi mindent osszeloptak maguknak, legalabb az olasz turista csodalhassa ha erre jar) Ott van rogton a Trafalgar square, szokokutakkal, lanchidi oroszlanokkal. Mogotte kukucskal Big Ben es a London eye. London zonakra van osztva, a belvaros osszesen hatra. A latogato, zona napi jegyet vasarolhat, 1-2, 1-2-3-4, vagy 1-6 zonaig. Ami erdekes lehet egy turistanak az az eslo ket zonaban fellelheto. Mi egy darabig setalunk, aztan a labam feladja es jegyert kiabal. Logikusan a nap vegen megveszem a jegyem, azzal elmegyek a King Crossig es hazarobogok a vonatommal.

Nagyon vagyom mar egy randevura, igy ilyen franciasan. Tul estem mar nehanyon, volt koztuk, "kinos csondes", "kez eltologatos", "aha, majd beszelunk" es a tobbi. Egyik sem adta meg azt amire vagytam. Ez persze nem jelenti, hogy nem voltak jok, nehanyukkal most is joban vagyok, csak nem volt meg a "passion". Szeretnek egy olyat amikor tulipannal varnak, lehetoleg pirossal es sargaval, megpedig 3 szallal, mert paros nem lehet. A randi vegen ne akarjon megcsokolni, azzal nalam mindent elront. No nem azert, mert prud vagyok, egyszeruen csak szeretek vagyakozni a jo dolgok utan. Ha a "hudeferfi" elsore bizonyitani akar, mar nem is olyan izgalmas. Eppen ezeken elmelkedtem, amikor belepett az eletembe "online" egy regi baratom/ismerosom/cimboram a fene se tudja kicsodam. Regen tetszett nekem, de a korulmenyek nem ugy hoztak aztan meg kijottem ide. Ot kovette meg egy par, akik "most azonnal, de rogton" talalkoznanak velem. Valoszinuleg engem a tavolsag megszepit, mert mig otthon voltam, egyikojuk se mutatott heves erdeklodest.... Visszaterve a fiura, hamar a lenyegre tert es igazabol meg se lepodtem. A tempohoz es a tavolsaghoz kepest minden olyan egyertelmunek tunt. Sokat beszelgettunk, lassan a mindennapjaim reszeve valt. Aztan elbizonytalanodtam. Egy kapcsolatot nem lehet tavolsaggal kezdeni, meg eleve nem hiszek a tavkapcsolatban. (meg is neztem a hetmerfoldes szerelmet es Drew Barrymorenak se mukodott) Mindkettonk tudta ezt, ennek ellenere tovabb beszelgettunk, orakat naponta. Aztan kifogytunk a temabol, erezhetoen nem mukodott es ezzel nem tudtam mit kezdeni. Hianyoztak a kozos elmenyek, ingerek, amikbol latja az ember, hogy igen o az aki kell nekem. Vegul elkoszontunk egymastol. Nem volt dramai, nem veszekedtunk, csak elkoszontunk mint ha semmi se tortent volna. Rogton utana nagyon fajt. Magasrol estem jo nagyot, pedig mar megfogadtam magamnak, hogy tobbe nem fogok ugy szeretni senkit, hogy elvesztese fajjon. Magammal szemben vesztettem fogadast es ez nagyon duhitett, igy hat hamar talpraalltam. Rutinosan csalodok, ismerem magam, tudom mi a gyogyszer, hat alkalmaztam. Azota is felejtem ot. Minden nap egyre konnyebb lesz es ez igy van jol.

Masnap anyuka felhivja a nyelviskolat, jovo heten mar mehetek is tesztet irni. Heti 25 font plusz a vonat meg 10. Ez az aupair fizetesembol nagy falat lenne, foleg, hogy hatarozott celokkal jottem, muszaj gyujtenem. Szolok az anyukanak, hogy inkabb megse kell nekem az a nyelvsuli, hat tudok en angolul csak ugyesen titkolom... O csak annyit mond, majd megbeszeljuk, beszel a ferjevel. 8 ora gyomrot kinzo varakozas jon, hogy vajon kirugnak e. Hat nem rugnak ki. Olyannyira nem, hogy az apuka kifizeti a sulit, nekem csak a vonatot kell. Diadal! :)

A napirendem, hamar megtanulom, nagyon egyszeru es "alig munka". Mar egy honapja vagyok kint, addigra nagyjabol megszoktam az itt letet. Elkezd zavarni az allando farmer, polo osszeallitas. Slamposnak erzem magam es nem jo erzes a haziasszony szerep. Fiatal vagyok hozza, meg nem tetszik. Nem kapok bokokat se, konzervativ angolek itt nemhogy nem futyulnek ra a "csini csajokra", de meg csak meg se nezik oket. Nem hittem, hogy eljutok idaig, de kezdenek hianyozni a munkas emberek, akik a fulledt belvarosban, oda orditjak, hogy "szepek az ikrek, cica". Hat mar nagyon varom az elso londoni kirandulast, ahova vegre szepbe oltozhetek.

Leulunk a nappaliba, borozunk es nezzuk a tv-t. Aztan bemegyek a szobamba kipakolni, a kislany segit. Tenyleg nagyon pici a szobam, de ez a legkevesbe sem zavar. Itt csak egy kis elokert van es a haz mellett kozvetlen szomszedok, de ennek en kifejezetten orulok. A masik haz olyan volt, mint az IKEA katalogus 52. oldala, nem szerettem. Jol alszom, erzem, hogy vegre megnyugodhatok. Masnap megmutatjak a napi teendoket. Reggel elkeszitem a gyerek ebedjet, elmosogatok, porszivozok es kitakaritom a furdot. Ez maximum 2 ora alatt megvan, ugy hogy kozben spongya bobot is kell neznem. 3-ig szabad vagyok, akkor megyek a kislanyert iskolaba. Az utvonal anyuka szerint pofon egyszeru, az en tajekozodasi kepessegemet ismerve, nem hiszek neki. Masodik nap mar egyedul teszem meg az utat es nem tevedek el. Szerencses veletlen, mivel sem a lakcimem nem tudom meg sem az iskola nevet, igy szegenyes angol tudasommal, se tudtam volna segitseget kerni. Este egyutt nezzuk a focit, apuka manchasterbol jott, tehat nem kerdes kinek kell drukkolni.  Magyar a biro, igy rogton elkezd kerdezgetni a magyar focirol. Mosolyogni kezdek es gondolkozok valami jol csengo neven, de nem jut eszembe senki, meg szegeny Puskas se. Bedobom hat a vizilabdat, lelkesen magyarazom, hogy abban mi "istenkiralyok" vagyunk, de nem hatja meg. Az igazi sport a foci, a vizilabda csak pancsikolas a medenceben. En ezzel vitatkoznek, de inkabb csak drukkolok csondben tovabb. Orul neki, hogy szeretem a focit (persze csak nezni, ha en jatszom az inkabb valami bizarr flugos futamnak latszik) az elozo aupair lannyal is egyutt neztek mindig.
 

Evezzunk vidamabb vizekre, mert utobbi nehany irasom nagyon kezdett hasonlitani "Ifju Werther szenvedeseire" es ezt tobb izben jeleztek nekem. Utolso napomon meg kitakaritom a szobam. Sikerul felporszivoznom a telefontoltom, az amerikai tipusu csoda, mindent felsziv, az en toltom meg rossz helyen volt neki. Hulyesegem 13 angol fontba kerul es persze vehetek atalakitot, hogy otthon is mukodjon a tolto, mert itt csak 3 lyuku konnektorba valot kaptam. Anyuka meglepoen segitokesznek bizonyul (miutan felszivtam John ablakanak a kulcsat is, mar nem csodalkozik) elmondja hol vehetek ujat. Evi elkiser, ez az utolso utam Wokingba. Kezdek izgulni, elfogyasztom az utolso vacsorat is (nem tul dramai a szokasos brokkoli es pizza kombinacio) anyuka szol, hogy nem lesznek itthon mikor elmegyek, mert "Birthday Party-ra" viszi a gyereket. Lefekszem, jol alszom, pakolni csak delelott kezdek el, 3-ra igerkeznek, igy van idom boven. Anyam tartja bennem a lelket skypeon, mikozben csomagolok. Kozben beszelek Agotaval, akivel meg otthon vettem fel a kapcsolatot, rola kiderul, hogy "kidobta" a csaladja es mar uj helyen van. A hir hallatan hamar atertekelem a helyzetem en meg egeszen jol jartam. 3 ora utan hiv Tracey, hogy forgalmi dugo van, kesni fognak, de ne aggodjak mar uton vannak ertem. 4 utan erkeznek meg a gyomrom a torkomban, nagyon ideges vagyok. Lemegyek hozzajuk, atolel es ad 2 puszit. Erdekes az ember valahogy rogton latja es erzi, hogy megbizhatoak e. En is hamar megnyugszom, pedig hiradon nottem fel, elegendo paranoia van bennem ahhoz, hogy azt gondoljam ertem bizonyara pszichopata gyilkosok jonnek, akik ejszaka fel akarnak darabolni.

Az ut gyorsabban telik, mint gondoltam, sok mindent meselnek es nagyon jokedvu mindenki. Az anyuka szabadkozni kezd, hogy az o hazuk nem olyan nagy, sot egeszen kicsi. Megnyugtatom, hogy az en szempontombol ez kifejezetten elonyos, kicsi haz kevesebb munka, igy gondolkozik egy aupair. Az ut vegere a jokedv ellenere kavarogni kezd a gyomrom, (csak akkor nem vagyok rosszul kocsiban ha en vezetek, akkor viszont a tobbi autos nem erzi jol magat...) apuka jol kezeli a spontan kialakult helyzetet, kinyitja nekem az ajtot, ker, hogy vegyek nagy levegoket es nyugodtan maradjak ulve mig elmulik. Jol esik az odafigyelese, gyorsan jobban leszek, irany az uj lakhely!

Bingo, mar csak egy hetet kell kibirni.  A munka nem lett kevesebb, de mar nem szolnak bele mindenbe. A "pocket money-t" meltatlanul kevesnek talalom, igy hat ugy dontok kieszem oket a vagyonukbol. Zsenialis tervem, hamar befuccsol, mert torkos csutortok ide vagy oda, az en csenevesz gyomromat jobb inkabb beken hagyni. Masodik gond, hogy nincs is mit enni. Lassan a kenyer is elfogy es anyuka nem hoz uj csomaggal. Kezdek nagyon ehes lenni, nem gondoltam, hogy a nagy falasbol koplalas lesz. John beteg, nem megy iskolaba, az anyja viszont elmegy es itt hagyja nekem. Egy darabig nezi a Hannah Montanat, aztan eltokeli, hogy inkabb az idegeimre megy. Kulacsaba vizet, sampont es borsot kever ossze, es bizos ami biztos szaladgal vele a hazba, hatha sikerul mindent osszekennie. Jobbnak latom elejet venni a dolognak igy kimegyek vele focizni. Delutan elmeseli az anyjanak, oszinte dobbenet, eloszor veszem eszre rajta, hogy talan megse vagyok olyan rossz aupair. Kozben levelezek Traceyvel, megmondom neki, hogy engem itt nem szeretnek, tehat kicsit felek, hogy ha beszel az itteni anyukaval nelkulem fognak fordulni. Megnyugtat, hogy nem befolyasolhato konnyen, pszichiatrian dolgozik o is es a ferje is, valamicsket ert az emberekhez. (ennek is orulok, az elmult 3 het utan, nem fogom banni, ha hazahozza a munkajat es rajtam gyakorol) Egyre szimpatikusabb, kezdem visszanyerni eletkedvemet. Eljon a nagytakaritas napja is, mar csak 2 nap es szabadulok. Epp a nappaliban porszivozok, mikor megjonnek a baratnoi. Kettojuket mar ismerem, nem ugy neznek ram, mint mikor bemutatott. (Bemutatasnal, mindig elhadarta a nevem, koszontem es mosolyogtam. Mikor kerdeztek volna tolem valamit-tudvan, hogy nem fogok valaszolni-elem allt es folytatta a beszelgetest. Ugy ereztem magam, mintha uj kocsi lennek, mutogatott, hogy megallapitsak jo e a befektetes. Ami azt illeti 500 fontot (kb. 160.000 forintot) fizetett ertem, tehat tenyleg befektetett. Garancialis vagyok, ha elmegyek kap uj aupairt ingyen, nem vesztett velem semmit.) Kikuld a nappalibol, o most ott teazni fog a baratnokkel, folytassam font. Ugy teszek, kihasznalva, hogy nem figyel argus szemekkel hamar osszecsapom. Delutan befejezem a nappalit, megtalalom a terhes albumat. Egyik oldalon meg egy edes kisbaba alszik (hihetetlen, hogy John az, szerintem elcsereltek) a masikon meg egy veres Placenta jo elesen, kozelrol. Ketsegem sincs afelol, hogy a no nem normalis. 

A napjaim ugyanolyan uresen es remenytelenul telnek. Mar nem sirok, nem is gondolkozok. A kozvetitomnek egy lehetseges csaladja van, nekik elkuldi az adataimat. Varunk. Masnap ir, hogy erdeklodnek, irjak nekik emailt. Irok nekik, igyekszek tokeletesen fogalmazni, ok az egyetlen eselyem, muszaj elnyerni a tetszesuket. Az ido telik, valtogatjuk az emaileket, de biztos valaszt nem kapok.

A legkor nem olyan rossz, mint ahogy szamitottam, miota tudjak, hogy elmegyek sokkal kevesebbet szidnak. Valahogy meghuzzuk a lathatatlan hatart, en legjobb tudasom szerint teszem a dolgom, ok pedig hagyjak, hogy azt tegyem. Persze aprosagok akadnak, mint peldaul amikor az anyuka bemutatja a kivit, mondvan nem ismerem. Erthetoen artikulal, "ki-vi" es odaadja a gyereknek, hogy mutassa meg nekem, hogyan lehet megenni. Aztan 10 percen keresztul mutatja a szakszeru hamozast. Tudom, hogy teljesen hulyenek nez (a gyerek is leidiotazott, a jelenletemben, hiszen ugyse ertem), de mar ez sem erdekel, meg inkabb rajatszom, legalabb legyen igaza. Aztan az elso het vegen, kapok egy emailt Traceytol, engem valasztottak, szombaton jonnek ertem. Kulonosebb boldogsagot nem tapasztalok es meg megnyugodni sem tudok, de legalabb bizakodni kezdek.

A megbeszelt ket het probaidobol, 2 nap lett. Szerdan kirugnak. Delelott el kellett mennem a konyvtarba az Evi kozben beiratkozott a nyelvsuliba. Kicsit elhuzodott, igy 3 orara ertem haza. A gyerekert negyed 4-re kell menni es kenyelmes tempoba is 10 perc az ut, igy gond nelkul odaertem volna. Az anyuka maskepp gondolta. Odaadta a zoldsegeket, pucoljam meg, ha visszajon a gyerekkel beszelunk. Tudom, hogy mit fog mondani, nem izgulok. Teszem a dolgom, megfelelo modszerrel pucolom a repat (azt is megtanitotta, mert a repa pucolas technikajat nem art tanulni). Hazaernek, a gyereket kikuldi jatszani, engem bekiser a nappaliba. (a nappalit hetente egyszer hasznalja, mikor a baratnoi jonnek teara, ennek ellenere hetente kell takaritanom ott is) Leultet, o velem szembe ul, egyenes hattal es mosolyog. Rosszul vagyok tole, tul nagy a csend, nagyon kellemetlen az egesz helyzet. Vegul megszolal. Elmondja, hogy szeretne hogy ha hazamennek, mert latja rajtam, hogy nem erzem jol magam, hianyzik az otthonom. Megker, hogy ne sirjak, nincs ertelme. Felhivjuk a kozvetitot, o is sajnalkozik egy sort es vegul abban maradunk, hogy ket het mulva megyek. Hova, azt meg nem tudom. Teljesen remenytelenne valik minden. Elkezdek csaladokat keresni, de ket het sajnos (vagy szerencsere) nem sok ido. Sorra veszem az osszes kozvetitot, nem sok joval biztatnak. Magam sem tudom mar mit akarok. A kudarcot beismerni magamnak nagyon nehez. A szeretteimnek kimondani, hogy kudarcot vallottam, meg annal is sokkal nehezebb. Sokat gondolkoztam azon, hogy egyaltalan csalodhat e bennem az aki nagyon szeret, de butasag ez is, hat persze, hogy csalodhat, esetleg csak konnyebben elfelejti. A dolog lenyege ettol a felismerestol sem valtozik, faj az egesz vilag. Egyedul vagyok es nem tudom mit kene tennem. Azt hiszem ez a melypont.

Az a bizonyos bomba pontosan egy hetes kint tartozkodasom napjan robban. Nagyon ertek az onamitashoz, igy nem jelentett problemat elhitetni magammal, hogy minden rendben van. A csaladomnak is aradoztam az uj eletemrol, senki nem sejtette, hogy gondom lenne. Mas kulonben nem szeretek problemakrol beszelni, mert ugy konnyebb elhinni az ellenkezojet. Mikozben sikaltam a wc-t eszembe jutott nagymamam, aki valoszinuleg ott kapott volna siro gorcsot ha latja, hogy az egyetem helyett ezt valasztottam. Magam is megremulok, amikor kulonos hasonlosagot fedezek fel a Tefal gozolos vasalo es az en lelkivilagom kozott. A vasalo hangja is feszultte tett, ahogy fujtatott, mint ha fel akarna robbanni. Erzem, hogy kezd kicsuszni labam alol a talaj, fel is hivom anyukamat. Hirtelen kitor belolem, hogy en nem akarok itt lenni, otthonra vagyom, nem tudok igy elni. Anyukam is meglehetosen meglepodik, hisz elozo este meg nem szoltam egy szot se. Probal nyugtatni, nem sikerul. Vegig sirom a delelottot. Lelkileg a beka feneke alatt vagyok ugy 100 meterrel, sajnos a fizikai allapotom se jobb. Hihetetlenul faj a hatam, olyan erzes, mintha ego kest huznanak rajta vegig. Keptelen vagyok allni, muszaj lefekudnom, leginkabb a foldre kivankozom. Behuzom a sotetito fuggonyt, igy fekszem masfel oran keresztul. Nem alszom, de ebren sem vagyok. Nem gondolok semmire, mar nem is sirok, nem is erzek semmit. Felkelek, ujra sirok. Egy darabig sikerul titkolnom, aztan Steve rajtakap. Kitor belolem, hogy nem erzem jol magam, nem szeretek itt lenni. O "dont worry"zik nehanyat es megnyugtat, hogy semmi baj, akkor menjek haza. Hazajon anyuka, szol neki. O is higgadtan fogadja, hivjuk a kozvetitot. Elmagyarazom neki, hogy mi a gondom es, hogy valojaban azert tort most ez ki belolem, mert holnap iratnanak nyelviskolaba, ami 3 honapos es en nem vagyok biztos abban a 3 honapban. A kozvetito lekommunikalja neki azt, amit en nem tudtam, o megerti es meguzenteti nekem, hogy semmi gond, o sincs velem megelegedve. Megbeszeljuk, hogy 2 hetet adunk egymasnak, ha addig nem valtozik a dolog, hazamegyek.

Az erkezesem estejen nem voltam eppen beszedes kedvemben, ezt az anyuka betudta a kimerultsegnek, nem is nagyon beszeltetett. Aztan masnap kezdett neki derengeni, hogy nem biztos, hogy a faradtsag all szotlansagom hattereben. Szokincsem egy osemberevel vetekszik, igy nem maradt mas, mint a mutogatas. Nagy jovom lesz a pantomim muveszetben, mert hiaba az elonyelvi kornyezet nem vagyok hajlando megszolalni. Nehenyszor probaltam, de olyankor nagyon fura fejet vagott a no, ugyhogy inkabb hagytam az egeszet. Gyorsan megtanultam hat, hogy mindenre yes-el valszolok, ha az arca eltorzul meg egyszer "yes", ha meg mindig ertetlenkedik atpartolok a "no" oldalara es kijelentem, hogy csak vicceltem. Ez a modszer hasznosnak bizonyul, csak nem jo sokszor alkalmazni, mert egy ido utan rajonnek a csinyre es kezdhetek mas modszer utan kutatni. Az agyam 3 orakor kezd teljesen kimerulni, olyankor mar a nevemet sem tudom, nemhogy meg angolul targyaljak egy 8 evessel. Igy iskolabol jovet teljes a csend, kulonben sem bir a kolok, nem kezdemenyez beszelgetest o sem. Persze elkovetem a klasszikus hibat is amikor a "How old are you-ra" (hany eves vagy) azt felelem " I am fine, thanks" (koszonom, jol vagyok). Nyelv szempontjabol a vacsora a legnehezebb. Olyankor en vagyok a tema es kerdezgetnek. Eleg ketsegbeesett vagyok, mert mar a kerdeseket  is nehezen ertem, mikor az apuka rakerdez, hogy Magyarorszag melyik kontinensen van. Minden ketsegem elmulik, igy mar nem is olyan nagy szegyen a "nyelvnemtudasom".

Hetvegere kezdem kiismerni magam az angol eletmodban. Itt mindenki mosolyogva koszon, mosolyogva beszel, mosolyogva setal...persze csak hazon kivul. Kicsit kepmutatonak tunik, nem ez a magyarmodi, nem megy meg nekem se. Folyamatosan "How are you"znak, amire az a valasz "I am fine, thanks". Ha neked eppen kavics ment a cipodbe es mar vegig karistolta a labad, akkor is mosoly, "I am fine, thanks". Az, hogy gazdag orszag mar az elso pillanattol egyertelmu. Nem zebrak vannak, hanem kis kockak, hogy a vakok erzekeljek, minden lampa sipol, a kozertekben onkiszolgalo kasszak (igy aki ide akar jonni eladonak, uccu, mert 10 ev mulva erre mar nem lesz lehetoseg). Nincsenek nepszaporulati problemak, atlagosnak szamit a 3-4 gyerek. Az iskola nagyon "international" akad itt kinai, afrikai, indiai szep szammal. A tanitas reggel 9-tol negyed 4-ig tart, ezalatt megcsinaljak a hazifeladatokat is, igy otthon nem kell tanulni. Rengeteg iskolaban kotelezo az egyenruha. Felnott fejjel tetszik, mert legalabb nem tema, hogy neked Nike van, pedig az "gagyi". A ruhazati cikkek nem dragak, az elelmiszer kicsit, de abban sincs sok kulonbseg. A lakas arak a plafonon es az alberlet sem olcso, de fizetheto, ha dolgozik az ember es tud takarekoskodni. A vacsora nalunk nagyon "fitness", rengeteg a zoldseg es azt eszik a pizzahoz is. Az adagok kicsik, reggelizni nincs idom, delbe jutok reggelihez, majd este 7-kor vacsorahoz, igy igen hamar fogyasnak indulok. Konzervativ angolek, tisztitott vizet isznak (a narancslet en tavolitom el gyors egymasutanban) es vajas piritost esznek ebedre. Hat hol van ehhez kepest, a rantott hus, paprikas krumpli, rakott krumpli... Hamar elkezd hianyozni a magyar konyha, pedig en a huslevest hus nelkul eszem es nem szeretem a porkoltet.

Masnap kezdodott a moka. Reggel 7-kor kelek, lemegyek, kipakolom a mosogatogepet, ebedet csinalok a gyereknek, beagyazok, felporszivozok, lemosom a pultot, kitakaritom a wc-t, felsoprok, mosok, teregetek, szaritok, vasalok, bepakolok a szekrenykekbe. Delutan zoldseget apritok, hazahozom a gyereket az iskolabol, mosogatok, vacsora utan felsoprok, rendet teszek. Ez a napi program. Hetente 2x kitakaritom a furdot, felmosok, agynemut cserelek, hetente egyszer az egesz hazat rendbe teszem. Kicsit soknak tunik, de igyekszem gyorsan dolgozni, hogy maradjon eletem is, legalabb egy kicsi. Bemutatnak a tobbi magyar lanynak Szandinak, Evinek, Livinek, akikkel mar otthon felvettem a kapcsolatot. Nagyon kedves lanyok, orulok nekik, nem erzem magam olyan nagyon egyedul. Raadasul a gyerekeink egy iskolaba jarnak, igy a napi talalkozas garantalt.

Az elso het gyorsan telik, hamar megtanulom a napi teendoket, szabadidoben elmegyunk a lanyokkal Wokingba, beiratkozunk konyvtarba es a tobbi.. Veszek magamnak egy netbookot (eletem legjobb dontese) persze az sem zokkenomentes, az anyuka mindenaron a dragat akarja ram tukmalni. A lanyok meggyoznek (nem kellett sok hozza) es a "kici, occo" tipust valasztom. Csutortokon kezdek kimerulni. Faj a hatam, faradt vagyok es aznap jon a nagytakaritas. A szemem begyulladt, anyukat nem igazan erdekli, azt mondja majd meggyogyul. (no igen, ebben magamtol is remenykedtem) A nagytakaritas annyit jelent, hogy felporszivozok az egesz hazban, leporolok mindent, lemosom az ablakokat. Mar az elso akadalynal megallit a no, szerinte nem jol paskolom a parnakat. 20 percen keresztul lelkesen mutogat, hogy valojaban, hogyan kell csinalni. Hiaba a remek eloadasmod, nem sikerul jol paskolnom, de vegul elfogadja ilyen sutan is "hiszen meg uj vagyok idovel belejovok." Csalodottan veszem tudomasul, nem vagyok egy szuletett parnapaskolo es ekkor merulnek fel az elso kerdesek is, valojaban mi a fraszt keresek en itt.

Egy tucat segitseg utan 2,5 ora alatt sikerult megtalalnom az anyukat. Kozben persze voltak rohamok, "hazaakarokmenni", "utalom az egeszet" es a tobbi. Megjegyzem volt ra okom boven, ugyanis az anyuka nem volt hajlando bejonni ertem az epuletbe, en meg nem talaltam ki. Aztan egy ismeretlen magyar ferfi segitett telefonon, ot azt hiszem az eg kuldte.( vagy a ferj, Steve munkatarsa...) Kozben elszakadt a taskam, tudatosult, hogy az angol nyelvtudasom valahol a minusz egy es a nulla kozott tanyazhat es hogy hiaba a terkep az nalam csak a felkeszultseg latszatat kelti, valojaban nem oszt nem szoroz. A Heathrow-i repteren kozel sem lattam azt a hatalmas szeretetet amirol a narrator beszel az Igazabol szerelemben, tehat a csalodas tenyleg hatalmas volt. Amikor megpillantottam anyukat, vegre megnyugodhattam. Ez a nyugalom tartott kerek 1 percen keresztul aztan kiderult, hogy nem tudja hol parkolt, nincs meg a kocsi. (a himnemueknek uzenem, ez nincs osszefuggesbe azzal hogy no, csak itt mink nalunk nagyon nagyok a parkolok!) O rohant elore a gyerekkel en meg utanuk a 42 kilos "sulyfeleslegemmel". Kicsit furcsa volt, hogy nem ajanlotta fel, hogy segit, de ezen akkor nem sokat toprengtem. Ujabb egy ora mulva, autoval a fenekem alatt, zotyogtunk Woking fele. Az ut hamar eltelt, kerdezgetett, es neha valaszolni is tudtam. A gyerek megmutatta a hazat, aztan hagytak, hogy kipakolhassak. A szobam csodaszep volt es sajat furdoszobat is kaptam, ami azert nem utolso szempont. Rossz erzes volt, megszeretni a szobat, olyan mintha megcsalnam anyukamat, aki hiaba tett meg minden tole tellhetot a proli negyedbol nem jutott ki. Nem akartam, hogy kozom legyen hozzajuk, a Kikitol kapott gyonyoru parnahuzatot is eltakartam, nem akartam, hogy tobbet tudjanak rolam, mint amennyi feltetlenul szukseges. Az ejszaka nem telt rosszul, koszonheto a faradtsagnak, ataludtam az egeszet.

A pakolas reszleteit most nem fejtenem ki, bizonyara mindenki szamara ismeros " az ulok a borondon es kozben csipofogoval huzom a cipzart" akrobatikus mutatvany. Az indulas elotti eccaka, maga a pokol. Nem akarodzik menni, sir, nem kap levegot, nem alszik. A reggel hamar eljon, pakolnivalo akad boven, anyuka hajszaritoval szaritja a meg vizes ruhakat, gyerek ordit, hogy "sose indulunk el, es kulonben is megis inkabb itthon maradnek." Aztan csak elindulok 40 kiloval a kezemben es a faradtsagtol relative nyugodtan. Talalkozok baratnommel, Kikivel aki persze elobb ott van, mint en es a legdragabb ikerlanyokkal (akiknek ezuton is koszonom a rengeteg segitseget!). Igy indul kiscsapatom (nagymamam, anyukam, tesom, es a fent emlitett 3 baratnom) a repuloterre. 1 ora sorban allas utan eljutok a csekkolasig. 32 kilot lehet vinni, kicsit izgulok, de siker, mert az en borondom csak 30 kilo. :) A pulton van 2 kerdes amire valaszolni kell. Az egyik igy hangzik, "adott e valaki valamilyen targyat, hogy rakjam el a borondbe es vigyem magammal?" Rogton beugrik anyukam kepe, amikor kezeben a papucsommal all es varja, hogy eltegyem. Nem egeszen ertem, hogy ez annak szamit e, de vegulis nemet mondok. Meg egy ora varakozas, siras, rivas, mit hagytam otthon esatobbi. Aztan nagy nehezen elindulok a gep fele. Az ajtoban kozli a foldiutaskisero, hogy csak ram vartak, de mar nem biztos hogy folszallhatok, megkerdezi. Az ajulas kerulget, mar azt se tudom nevessek vagy sirjak. Vegul visszajon ertem a busz, egyes egyedul vagyok rajta, a csaladom az erkelyrol fenykepez, nem nehez kiszurni. :) Felszallok, a stewardessek, mar eppen mutogatjak, hogy ha elfogyna az oxigen mibe kell levegot venni (ugy erzem en meg alkalmazni fogom). Lerogyok egy szekre es probalom elvezni a repulest. A mellettem ulo lany, nagyon morcosnak tunik, nem merem megszolitani, pedig szuksegem lenne egy kis segitsegre. Mikor bemondjak, hogy ereszkedunk, csak megkerdezem, hogy merre tart. Kiderul, hogy nem morcos csak faradt es nem orul, hogy vissza kellett jonnie. Nagyon sokat segit, megveszi nekem a buszjegyet Heathrowra, szamot cserelunk, es elkoszonunk. Van meg egy oram a buszig, elkezdem hivni az anyukat, hogy mikor erek oda. Nem veszi fol. Tobbszor hivom es nem veszi. Ennel a pontnal borul a bili, zokogok egyedul egy idegen orszag idegen repteren. 10 percig tart ez, mikor megszolal a mellettem ulo "hudelaza" ferfi, "kersz egy kis vizet"?  A csodalkozastol nem jutok szohoz, megegyszer rakerdez (szegeny nem erti, hogy nalam epp aramszunet van) aztan szoba elegyedunk. Elkiser a buszhoz es megkeri a sofort szoljon ha le kell szallnom. Szamot is ad, nyugodtan hivjam ha gaz van, habar o most izraelbe utazik, de meg este 8-ig itt van. A busz elindul es egy ora tokeletes nyugalom var ram.

Az "aupair leszek, gyereket nevelek, kelo nappal en is kelek" (Jozsef Attila utan szabadon) gondolata meg valahol a gimi 11. osztalyaban fogalmazodott meg bennem. Ennek azon egyszeru oka volt, hogy gozom sem volt rola mit kezdjek magammal erettsegi utan. Sajnos ez meg mindig nem tisztazodott, nem sietem el a dolgot... Aztan telt, mult az ido es elindult a kornyezetemben a lazas egyetem kereses. Egy ideig hosiesen tartottam magam, de aztan magaval huzott. Ereztem, hogy cel nelkul teljesen felesleges bejelolni barmit is, de a csaladom es az iskola nyomasara kitalaltam magamnak "kamucelokat". Igy fel ev alatt akartam lenni, konduktor, szinesz, labor vezeto, informatikus es meg sorolhatnam. Az aupairseg, mint gondolat hamar a feledes homalyaba merult. Aztan egyszer valahogy ugy keltem fel, hogy en ezt nem akarom. Kelloen erzelmek vezette ember vagyok (autosoktatom szerint "gigano", ez annyit tesz, hogy bennem megtalalhato az osszes letezo noi attud, ugy mint lobbanekonysag, logikatlansag, kiszamithatatlansag esatobbi) igy hat hamar bejelentettem, hogy megis inkabb nekivagok a nagyvilagnak. Ekkor kezdodott a kuzdelem. Nagyon fontos nekem a csaladom es elvalni toluk egy evre, teljesen erthetetlennek tunt. A nagymam a vilag legdragabb nagymamaja, csak hat kicsit nehez megertetni vele, hogy nem a vilagvegere megyek es nem orokke. Internet hijan, elkezdek internetkavezokba jarni. Vegigolvasom 200 aupair kozvetitio igeretet, abbol 120-at fel is hivok. Termeszetesen regisztralok az aupairworld-on is, de azt jobb szeretnem csak B tervnek. Aztan feltunik egy amerikai csalad. Elkezdunk levelezni, minden stimmel, mar igenyelnem a vizumot, csak meg elotte biztonsagbol vegig ovastatom angol tanarnommel az osszes levelet. O is azt mondja, rendbe van, nem lat semmi kulonoset benne. Nem mutattam meg a legelso levelet, aztan valahogy megis, elokerul az a level, es ez lesz a szerencsem. Elolvasva egyszerre tunik fel nekem es a tanarnonek, hogy a Joe nevu kisfiu az elso levelben meg Peter. Itt dol ossze bennem az amerikai alom. Az ido telik es nem tortenik semmi. Lassan lerettsegizem es semmi. Jogositvanyt szerzek (kellett hozza egy ev) es meg mindig semmi. Juliusban szerettem volna mar kint lenni, hogy ha nem tetszik a kintlet, visszamehessek az egyetemre, de ez sem sikerul. Augusztusban mar kezdem foladni, mindennapom szenvedes es elore utalom az egeszet. Ehhez jonnek meg a standard kerdesek "hova mesz egyetemre?", "nem mesz egyetemre?" amire en adom a szokasos valaszokat "nem, mert nincs elottem perspektiva", "nem, mert nem erdekel meg ugy semmi". Erre jon a levegokapkodas aztan a gyors "nemleszbeloledsemmi" es vegul az elkoszones.  Aztan egy nap felhiv egy hosszu, kulfoldi szam. Egy no beszel, a felet sem ertem annak amit mondd, de tobbnyire o beszel en meg csak nagyokat hallgatok. 7 perc telik el igy. Masnap ir a Hajni (kozvetito), hogy a no Mel, 2 kisfia van es hogy szimpi vagyok neki. Ra egy hetre kapom a levelet, hogy engem valasztott. Boldog vagyok, de nem hiszem el a dolgot. A repjegyet is odzkodva veszem meg (egy hettel indulas elott, igy 2x annyi, mint egyebkent). Aztan felgyorsul minden, a napok elropunek es en egyre jobban izgulok. Talakozok meg mindenkivel aki szamit. (pechemre azzal is, aki nem) Indulas elott 2-3 nappal talalkozok meg nehany igeretesnek tuno fiatalaemberrel. Titkon abban remenykedek, hogy valamelyik szerelmet vall, en felhgyok a vilagjarassal, veszunk egy hazat meg egy macskat piros nyakorvvel. Utkozben vegiggondolom idilli eletunk reszleteit, aztan odaerek... Nagy a csalodas, az egvilagon semmi nem indul el bennem es ez sajnos 2 mp alatt vilagossa valik. Lottek a videki idillnek, mehetek angliaba.