Az "aupair leszek, gyereket nevelek, kelo nappal en is kelek" (Jozsef Attila utan szabadon) gondolata meg valahol a gimi 11. osztalyaban fogalmazodott meg bennem. Ennek azon egyszeru oka volt, hogy gozom sem volt rola mit kezdjek magammal erettsegi utan. Sajnos ez meg mindig nem tisztazodott, nem sietem el a dolgot... Aztan telt, mult az ido es elindult a kornyezetemben a lazas egyetem kereses. Egy ideig hosiesen tartottam magam, de aztan magaval huzott. Ereztem, hogy cel nelkul teljesen felesleges bejelolni barmit is, de a csaladom es az iskola nyomasara kitalaltam magamnak "kamucelokat". Igy fel ev alatt akartam lenni, konduktor, szinesz, labor vezeto, informatikus es meg sorolhatnam. Az aupairseg, mint gondolat hamar a feledes homalyaba merult. Aztan egyszer valahogy ugy keltem fel, hogy en ezt nem akarom. Kelloen erzelmek vezette ember vagyok (autosoktatom szerint "gigano", ez annyit tesz, hogy bennem megtalalhato az osszes letezo noi attud, ugy mint lobbanekonysag, logikatlansag, kiszamithatatlansag esatobbi) igy hat hamar bejelentettem, hogy megis inkabb nekivagok a nagyvilagnak. Ekkor kezdodott a kuzdelem. Nagyon fontos nekem a csaladom es elvalni toluk egy evre, teljesen erthetetlennek tunt. A nagymam a vilag legdragabb nagymamaja, csak hat kicsit nehez megertetni vele, hogy nem a vilagvegere megyek es nem orokke. Internet hijan, elkezdek internetkavezokba jarni. Vegigolvasom 200 aupair kozvetitio igeretet, abbol 120-at fel is hivok. Termeszetesen regisztralok az aupairworld-on is, de azt jobb szeretnem csak B tervnek. Aztan feltunik egy amerikai csalad. Elkezdunk levelezni, minden stimmel, mar igenyelnem a vizumot, csak meg elotte biztonsagbol vegig ovastatom angol tanarnommel az osszes levelet. O is azt mondja, rendbe van, nem lat semmi kulonoset benne. Nem mutattam meg a legelso levelet, aztan valahogy megis, elokerul az a level, es ez lesz a szerencsem. Elolvasva egyszerre tunik fel nekem es a tanarnonek, hogy a Joe nevu kisfiu az elso levelben meg Peter. Itt dol ossze bennem az amerikai alom. Az ido telik es nem tortenik semmi. Lassan lerettsegizem es semmi. Jogositvanyt szerzek (kellett hozza egy ev) es meg mindig semmi. Juliusban szerettem volna mar kint lenni, hogy ha nem tetszik a kintlet, visszamehessek az egyetemre, de ez sem sikerul. Augusztusban mar kezdem foladni, mindennapom szenvedes es elore utalom az egeszet. Ehhez jonnek meg a standard kerdesek "hova mesz egyetemre?", "nem mesz egyetemre?" amire en adom a szokasos valaszokat "nem, mert nincs elottem perspektiva", "nem, mert nem erdekel meg ugy semmi". Erre jon a levegokapkodas aztan a gyors "nemleszbeloledsemmi" es vegul az elkoszones. Aztan egy nap felhiv egy hosszu, kulfoldi szam. Egy no beszel, a felet sem ertem annak amit mondd, de tobbnyire o beszel en meg csak nagyokat hallgatok. 7 perc telik el igy. Masnap ir a Hajni (kozvetito), hogy a no Mel, 2 kisfia van es hogy szimpi vagyok neki. Ra egy hetre kapom a levelet, hogy engem valasztott. Boldog vagyok, de nem hiszem el a dolgot. A repjegyet is odzkodva veszem meg (egy hettel indulas elott, igy 2x annyi, mint egyebkent). Aztan felgyorsul minden, a napok elropunek es en egyre jobban izgulok. Talakozok meg mindenkivel aki szamit. (pechemre azzal is, aki nem) Indulas elott 2-3 nappal talalkozok meg nehany igeretesnek tuno fiatalaemberrel. Titkon abban remenykedek, hogy valamelyik szerelmet vall, en felhgyok a vilagjarassal, veszunk egy hazat meg egy macskat piros nyakorvvel. Utkozben vegiggondolom idilli eletunk reszleteit, aztan odaerek... Nagy a csalodas, az egvilagon semmi nem indul el bennem es ez sajnos 2 mp alatt vilagossa valik. Lottek a videki idillnek, mehetek angliaba.
