Zoe angliaban

Egy tucat segitseg utan 2,5 ora alatt sikerult megtalalnom az anyukat. Kozben persze voltak rohamok, "hazaakarokmenni", "utalom az egeszet" es a tobbi. Megjegyzem volt ra okom boven, ugyanis az anyuka nem volt hajlando bejonni ertem az epuletbe, en meg nem talaltam ki. Aztan egy ismeretlen magyar ferfi segitett telefonon, ot azt hiszem az eg kuldte.( vagy a ferj, Steve munkatarsa...) Kozben elszakadt a taskam, tudatosult, hogy az angol nyelvtudasom valahol a minusz egy es a nulla kozott tanyazhat es hogy hiaba a terkep az nalam csak a felkeszultseg latszatat kelti, valojaban nem oszt nem szoroz. A Heathrow-i repteren kozel sem lattam azt a hatalmas szeretetet amirol a narrator beszel az Igazabol szerelemben, tehat a csalodas tenyleg hatalmas volt. Amikor megpillantottam anyukat, vegre megnyugodhattam. Ez a nyugalom tartott kerek 1 percen keresztul aztan kiderult, hogy nem tudja hol parkolt, nincs meg a kocsi. (a himnemueknek uzenem, ez nincs osszefuggesbe azzal hogy no, csak itt mink nalunk nagyon nagyok a parkolok!) O rohant elore a gyerekkel en meg utanuk a 42 kilos "sulyfeleslegemmel". Kicsit furcsa volt, hogy nem ajanlotta fel, hogy segit, de ezen akkor nem sokat toprengtem. Ujabb egy ora mulva, autoval a fenekem alatt, zotyogtunk Woking fele. Az ut hamar eltelt, kerdezgetett, es neha valaszolni is tudtam. A gyerek megmutatta a hazat, aztan hagytak, hogy kipakolhassak. A szobam csodaszep volt es sajat furdoszobat is kaptam, ami azert nem utolso szempont. Rossz erzes volt, megszeretni a szobat, olyan mintha megcsalnam anyukamat, aki hiaba tett meg minden tole tellhetot a proli negyedbol nem jutott ki. Nem akartam, hogy kozom legyen hozzajuk, a Kikitol kapott gyonyoru parnahuzatot is eltakartam, nem akartam, hogy tobbet tudjanak rolam, mint amennyi feltetlenul szukseges. Az ejszaka nem telt rosszul, koszonheto a faradtsagnak, ataludtam az egeszet.