Az a bizonyos bomba pontosan egy hetes kint tartozkodasom napjan robban. Nagyon ertek az onamitashoz, igy nem jelentett problemat elhitetni magammal, hogy minden rendben van. A csaladomnak is aradoztam az uj eletemrol, senki nem sejtette, hogy gondom lenne. Mas kulonben nem szeretek problemakrol beszelni, mert ugy konnyebb elhinni az ellenkezojet. Mikozben sikaltam a wc-t eszembe jutott nagymamam, aki valoszinuleg ott kapott volna siro gorcsot ha latja, hogy az egyetem helyett ezt valasztottam. Magam is megremulok, amikor kulonos hasonlosagot fedezek fel a Tefal gozolos vasalo es az en lelkivilagom kozott. A vasalo hangja is feszultte tett, ahogy fujtatott, mint ha fel akarna robbanni. Erzem, hogy kezd kicsuszni labam alol a talaj, fel is hivom anyukamat. Hirtelen kitor belolem, hogy en nem akarok itt lenni, otthonra vagyom, nem tudok igy elni. Anyukam is meglehetosen meglepodik, hisz elozo este meg nem szoltam egy szot se. Probal nyugtatni, nem sikerul. Vegig sirom a delelottot. Lelkileg a beka feneke alatt vagyok ugy 100 meterrel, sajnos a fizikai allapotom se jobb. Hihetetlenul faj a hatam, olyan erzes, mintha ego kest huznanak rajta vegig. Keptelen vagyok allni, muszaj lefekudnom, leginkabb a foldre kivankozom. Behuzom a sotetito fuggonyt, igy fekszem masfel oran keresztul. Nem alszom, de ebren sem vagyok. Nem gondolok semmire, mar nem is sirok, nem is erzek semmit. Felkelek, ujra sirok. Egy darabig sikerul titkolnom, aztan Steve rajtakap. Kitor belolem, hogy nem erzem jol magam, nem szeretek itt lenni. O "dont worry"zik nehanyat es megnyugtat, hogy semmi baj, akkor menjek haza. Hazajon anyuka, szol neki. O is higgadtan fogadja, hivjuk a kozvetitot. Elmagyarazom neki, hogy mi a gondom es, hogy valojaban azert tort most ez ki belolem, mert holnap iratnanak nyelviskolaba, ami 3 honapos es en nem vagyok biztos abban a 3 honapban. A kozvetito lekommunikalja neki azt, amit en nem tudtam, o megerti es meguzenteti nekem, hogy semmi gond, o sincs velem megelegedve. Megbeszeljuk, hogy 2 hetet adunk egymasnak, ha addig nem valtozik a dolog, hazamegyek.
Robban a bomba (tisztara, mint a Blikk cimlap)
2010.10.17. 17:40 Zoe10
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://zoeangliaban.blog.hu/api/trackback/id/tr202378935
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
