Az erkezesem estejen nem voltam eppen beszedes kedvemben, ezt az anyuka betudta a kimerultsegnek, nem is nagyon beszeltetett. Aztan masnap kezdett neki derengeni, hogy nem biztos, hogy a faradtsag all szotlansagom hattereben. Szokincsem egy osemberevel vetekszik, igy nem maradt mas, mint a mutogatas. Nagy jovom lesz a pantomim muveszetben, mert hiaba az elonyelvi kornyezet nem vagyok hajlando megszolalni. Nehenyszor probaltam, de olyankor nagyon fura fejet vagott a no, ugyhogy inkabb hagytam az egeszet. Gyorsan megtanultam hat, hogy mindenre yes-el valszolok, ha az arca eltorzul meg egyszer "yes", ha meg mindig ertetlenkedik atpartolok a "no" oldalara es kijelentem, hogy csak vicceltem. Ez a modszer hasznosnak bizonyul, csak nem jo sokszor alkalmazni, mert egy ido utan rajonnek a csinyre es kezdhetek mas modszer utan kutatni. Az agyam 3 orakor kezd teljesen kimerulni, olyankor mar a nevemet sem tudom, nemhogy meg angolul targyaljak egy 8 evessel. Igy iskolabol jovet teljes a csend, kulonben sem bir a kolok, nem kezdemenyez beszelgetest o sem. Persze elkovetem a klasszikus hibat is amikor a "How old are you-ra" (hany eves vagy) azt felelem " I am fine, thanks" (koszonom, jol vagyok). Nyelv szempontjabol a vacsora a legnehezebb. Olyankor en vagyok a tema es kerdezgetnek. Eleg ketsegbeesett vagyok, mert mar a kerdeseket is nehezen ertem, mikor az apuka rakerdez, hogy Magyarorszag melyik kontinensen van. Minden ketsegem elmulik, igy mar nem is olyan nagy szegyen a "nyelvnemtudasom".
Nem beszelni angol
2010.10.16. 15:59 Zoe10
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://zoeangliaban.blog.hu/api/trackback/id/tr132376035
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
